Nagy Bálint
Hollókô Párizsban
Koris János pavilonjáról
„Hollókô ófaluja az ország legösszefüggôbb
és leginkább épségben fennmaradt népi építészeti
együttese” – írta egy ezerkilencszázhetvennégyes
tervpályázati kiírás. A szakma színe-java
indult a területre kiírt országos tervpályázatokon.
A mûvek jelentôs része könnyen felejthetô, de
a Janáky István, Mátrai Péter, Meditz László
trió készítette „zsûriverte pályaterv”
(Bercsényi 28–30, 1975) máig is érvényes
gondolatokat vetett fel. „A rítusvilág, amelyben Hollókô
mint tárgyak együttese létrejött, letûnt, feltámasztani
nem lehet. E rítusvilág értékes tárgyi
kövületét – Hollókô régi épületeit
és településszerkezetét – meg kell ôrizni,
de az új funkciókat szolgáló új épületeket
csak az új rítus szerint vagyunk képesek alakítani,
mivel a régit már alig-alig ismerjük. Néhány
ránk maradt felületi-formai jegy csupán, amivel a régit
és újat össze tudjuk kapcsolni.” Nemcsak gondolataik
megfontolandóak, idôtállónak bizonyult építészeti
javaslatuk is.
A Világörökség intézménye felállításának
huszadik évfordulója alkalmából 1992 júliusától
októberig az UNESCO Kulturális Világkiállítást
rendezett Párizsban. A kiállításon Magyarországot
a Világörökség-listán – a hetvenes évek
vége óta – szereplô hollókôi faluegyüttes
képviselte.
Koris és csapata a munkát tervpályázaton nyerték
el. Publikációjukban keserûen említik meg: „Elsôdíjas
pályázat ritkán valósult meg Magyarországon.
Húszéves tervezôi gyakorlatom alatt többször
nyertünk elsô díjat pályázatokon, de az „elôre
kiosztott lapok” alapján nem valósultak meg terveink. Úgy
érzem, a jelen pályázat esetében változott
a korábban beidegzett gyakorlat, és a pályázati
díj átadásával együtt a megbízást
is megkaptuk.” (Magyar Építômuvészet, 1992/6.)
Nem tudom Koris és munkatársai (Juhász Ágnes,
Vizer Balázs) tanulmányozták e Janákyék
fent említett mûvét, nekem párizsi pavilonjuk láttán
azonnal ezek a régi tervlapok jutottak eszembe. A két muleírás
újraolvasásakor érvrendszerük hasonlósága
is feltunt. „Az UNESCO-palota parkolójának betonján
eredeti állapotában megépített hollókôi
ház nem hozott volna létre értéket, mert elveszítette
volna gyökerét, nem adta volna vissza azt a környezeti struktúrát,
amelyben megépült. Az eredeti anyagokból felépített
hollókôi ház itt a kijelölt helyszínen hamissá
vált volna. A jelzésszerûen, „keretbe foglaltan”
megépített hollókôi ház, mint építészeti
archetípus viszont üzenet a kiállításon keresztül
a látogatóknak, és kulturális közvetítô
kapocs bonyolult világunkban, melyben maradandó értékeinket
keressük” – írják. Fontosságát
erôsíti annak a korszerû kiállítási
koncepciónak vállalása, melyrôl Janáky Lepkeházának
kapcsán írtam. (Beszélô, 2000. január)
A Breuer Marcel és Pier Luigi Nervi építette környezetben,
Henry Moore és Calder szobrainak szomszédságában
a megépült pavilon mint építészeti mû
nagyon is rendben van (volt).
Jelen század nyolcvanas-kilencvenes évtizedeiben nagyformátumú
építészek foglalkoztak egy triviálisnak tûnô
probléma megoldásával. A kocka rehabilitációjáról
(Batár Attila) van szó. Jelentôs épületek
valósultak meg eközben: Johan Otto von Spreckelsen Grand Arche-ja
a párizsi La Defense-ban, Bernard Tschumi varázslata az ugyancsak
párizsi Vilette-ben, Aldo Rossi egyes házai.
Másokat – akár a kocka kontúrján – a
tér jelzésszerûen meghúzott határai foglalkoztattak.
Jean Nouvell harmadik díjas pályamûve a Grand Arche pályázaton,
Richard Meier, Mario Botta több mûve, vagy jelen cikk szerzôjének
– mindkét problémával foglalkozó – kis
alkotása a New York államban megépült Barn. (Batár
Attila, Holmi, 1991. augusztus)
Koris János párizsi kiállítási pavilonja
egyszerre mind a két kérdéshez hozzászól.
A kiállítási tárgyat egy csupán éleivel
jelzett kockában mutatja be. A befoglaló kocka határait
sárgára festett acél, önmagában is mutatós,
rácsos szerkezetekbôl készített oszlopok és
lebegô gerendák alkotják. A tervezôknek a feladat
és a helyszín közötti kapcsolat megteremtéséhez
erre a rendet jelentô keretre volt szükségük. A mû
ezért a határozottan megfogalmazott gesztusért is figyelemre
méltó.
Közismert, hogy a képzômuvészetben – grafika,
festmény, fotó – milyen különös jeletôséggel
bír a keretezés. Más-más a jelentése a
keretnek (kiemelés, lehatárolás), a kettôzött
keretnek (összefogás) vagy a kereten való átnyúlásnak
(általánosítás idôn és téren
keresztül).
Képzômuvészeti igényességgel bíró
építésztervek élnek ezekkel az eszközökkel.
Koris maradandó leleménye, hogy térbeli építészeti
alkotást helyez térbeli keretbe, ezt a keretet megszakítja,
ebbôl a keretbôl kilógva, mintegy jelzi mondanivalójának
az egyszeri megvalósuláson túlmutató jelentôségét.
Így lett az ideiglenes kiállítási pavilonból
megkerülhetetlenül jelen lévô építészi
állásfoglalás.
Koris János (DLA)
Ybl Miklós-díj a Konsumex budai üzletház tervezéséért,
1985
Pro Architektúra díj, Párizsban az UNESCO-palotában
felépített hollókôi pavilonért a Világörökség
kiállításán, 1993)
Fontosabb tervpályázatok
Legfelsôbb Bíróság pályázat I. díj
(Molnár Péterrel), 1975
Budapest Ferihegy 2. repülôtér pályázat I.
díj (Molnár Péterrel és Sylvester Ádámmal),
1978
Kôbányai Sörgyár idegenforgalmi hasznosítása
I. díj (Benczur Lászlóval és Budaházi Eszterrel),
1989
Hármashatárhegyi Szálloda pályázat I. díj
(Benczur Lászlóval és Budaházi Eszterrel), 1989
UNESCO Világörökség kiállításon
– Hollókôi pavilon – I. díj (Munkatárs:
Juhász Ágnes–Vizer Balázs), 1992
Budapest Fôváros Levéltárának új
épülete (Németh Tamással) I. díj, 1998
Fontosabb megépült munkák
Szolnoki irodaház (Pazárr Bélával), 1978–80
Hárompályás teniszcsarnok, Budapest, 1980–82
Konsumex budai üzletház. Beruházó: Konsumex, 1982–84
Vasarely Múzeum Óbudán a Zichy-kastélyban (Molnár
Péterrel), 1985–87
Tuzoltóság Központi Javítóüzeme, Budapest
(Molnár Péterrel, Benczúr Lászlóval), 1988–89
Hollókôi pavilon megépítése Párizsban,
az UNESCO kertjében, 1992
Szikszó, református templom rekonstrukciója (Vizer Balázszsal),
1993–94
Hatvani Grassalkovich-kastély hasznosítása, 1993–95
Tihany, Bencés rendház rekonstrukciója, 1995–98
Fôvárosi Növény- és Állatkert rekonstrukciója,
1997–98
|
|
|
|