Nagy Bálint
Egy francia pesten
Georges Maurios Fô utcai épületérôl
A hazai és a külföldi építészszakma
közötti kapcsolatok ritkák és esetlegesek, egyéni
akciókra épülnek.
A kapcsolatteremtés egyik – a gyakorló építészek
által nagyon támadott – módja az, amikor a hazánkban
építeni kívánó külföldi megrendelô
saját hazájából hoz tervezôt magának.
A magam részérôl tiszteletben tartom és támogatom
a szabad tervezôválasztás jogát. Az eredmény
ugyan meglehetôsen vegyes, de az egyedi épületekhez importált
külföldi kollégák mûvei jót tesznek a
magyar építészetnek. Ezek a mûvek kulturáltság,
felkészültség, mûszaki tartalom, de legelsô
sorban felszabadultság tekintetében jó hatással
lehetnek a hazai gyakorlatra. A Nationale Nederlanden Andrássy úti
székháza, Erick van Egeraat holland építész
mûve, több nemzetközi publikációban az egyetlen
magyarországi építészeti példa (Taschen's
World Architecture: New Forms, Architecture in the 1990s). De említhetném
a Holland Nagykövetség épületét is a Füge
utcában, melynek építésze Fred Dubbeling és
Borostyánkôi Mátyás.
A bel-budai Duna-part – a Bem József tértôl az Ybl
Miklós térig – méltatlanul kezelt, jobb sorsra érdemes,
szomorú állapotban lévô útvonal. Északi
végén a Külügyminisztérium felújított
épülete elkeserítô képet mutat a hivatalépítészet
hazai állásáról. Déli végén
a lassanként teljesen rommá vált Ybl bazár. A
Batthyány téri rendezésre kiírt 1995-ös tervpályázatból
sem jött ki semmi. Némileg szorongva várom, hogy mi sül
ki a most épülô Park Plaza Hotelbôl, amelyet a Mérték
Stúdió jegyez.
Ebben a környezetben épült egy meghatározó,
de máig nem követett épület, a budapesti Francia Intézet.
Építésze a francia Georges Maurios, aki sokat és
nagy kedvvel pályázó, eredményes építész
hazájában. A budapesti munka elôképeinek –
az életmuvébôl rendelkezésünkre álló
anyag alapján – a Mozart avenue-i apartmanház és
a rue du Cambrai középiskola tekinthetô.
Georges Maurios a minden idegenbe látogatótól elvárható,
de sajnos kevesek által tanúsított visszafogottsággal
látott munkához. Nem hangos, tiszteletben tartja a számára
ismeretlen környezetet, de öntudatosan vállalja saját
egyéniségét.
A múlt év tavaszán Párizsban számtalan
olyan épületet láttam, amely nem illeszkedne a budapesti
környezethez, de Párizsban igazán jól érzi
magát.
A sarokház mindig erôsebb sorban álló társainál.
A három utcára nézô háromhomlokzatú
ház még meghatározóbb. De ez a ház még
ennél is többet vállalt. A Duna-parti térsorban
újabb kis teret alakított ki, melyet az intézet gazdag
programmal tölt meg.
Az épület fô építészeti attrakciói
két átlóra szervezôdnek. A Fô utca és
az új kis tér átlójában egy hasítékból
lépcsôház türemkedik ki. A rakpart–kis tér
átlót (mely a Lánchídról élvezhetô
legjobban) a zömök, henger formájú konferenciaterem
határozza meg. A ház homlokzatainak léptéke, ritmusa,
perforáltsága jól illeszkedik a tágabb környezethez.
A szomszédos épületekhez való csatlakozása
példaszerû. Az alumínium nyílászárók
és a hálós osztású zöld gránitburkolat
a funkciónak megfelelô eleganciát sugároz. „Egy
posztmodern utáni, dekonstrukció elôtti épület”
(Török András).
Az épület belsô közösségi terei nagyvonalúak,
tágasak, jól használják ki a megnyitás
lehetôségét a háromfelé tájolt homlokzat
és a tágas belsô udvar felé. Az épület
alaprajzilag és térben is több irányban átlátható.
Ez az átláthatóság, a fények tobzódása
néha nem használ a belé helyezett funkciónak.
A kiállítóterem a sok tükrözôdés
miatt céljának nem nagyon felel meg, ugyanez a tér hangulatos
kávéháznak adhatna helyt.
A Francia Intézet épülete nem hibátlan alkotás.
Lépcsôházának homlokzati megjelenése nekem
sok, nem harmonizál az épület egészével,
bár felfedezhetô a szemben lévô épületbôl
vett idézet. Fenntartásomat fokozza a nem használt bejáratok
körüli elkerülhetetlen elkoszolódás.
A Francia Intézet épülete jót tett a hazai építészetnek,
napi muködése még fontosabb a budapesti muvészeti,
tudományos életben. A magyar építészet
számára fontos az itt zajló építészeti
elôadások sokasága: Jean Nouvel, Jean Perrottet és
Claude Parent nevét kell említenem meg. Február végi–március
eleji exkluzív ajánlatuk Bernard Tschumi és Alain Fleiser
lesz. Köszönet érte.
Georges Maurios fontosabb munkái:
1991: Francia Intézet, Budapest
1989: 300 szobás szálloda, Quai de Seine, Párizs
1984, pályázat: La Villette, Zeneváros, Párizs
1984, pályázat: 150 apartmanból, irodákból
és közösségi terekbôl álló együttes
az Avenue Mozart-ra, Párizs
1983, pályázat: középiskola a Rue du Cambrai-re,
Párizs
1983, pályázat: Bastille Operaház
1982: „Les passages Sud”: 130 bérlakás
1967: családi ház, Verriéres Le Buisson
|
|
|
|