„Amore, amore mio.
Fior di giglio e di rosa.
Non saperlo mai per te,
per tuoi puri occhi
muor Butterfly.”
„Szerelmem, én szerelmem.
Liliom és rózsavirág.
Nem tudod meg sosem, hogy teérted,
a te tiszta szemedért
hal meg Butterfly.”
(Puccini: Pillangókisasszony, Csocsoszán búcsúáriája
a III. felvonásból)
A lepke egy jelentôs, kultúrát alapvetôen meghatározó
egyed. Gondoljanak a selyemlepke – selyemhernyó – hernyóselyem
– selyemút kulturális, gazdasági, hatalmi összefüggéseire.
A lepke a különbözô muvészeti ágakat –
irodalom, képzômuvészet, zene, (rajz)film – folyamatosan
inspirálja. Szimbolizálja a pillanatnyi, egyideju létezést
(tiszavirág), de a folyamatos megújulást, újjászületést,
a jövôbe vetett reményt is.
„Gyerekkorunk egyik fétise, titkainak szimbóluma pedig
a felbukkanó és eltunô lepke, amelynek elfogása
vadászkaland, kergetése közben ismeretlen tájakra,
rejtelmes erdei zugokba tévedtünk.” (Janáky István)
„Maradj közel – még ne röppenj tovább!
Hadd nézzelek meg jobban legalább!
Tebenned annyi mindent megtalálok,
A gyermekkor világatlaszát!
Lebbenj mellém; még ne menj el, kérlek!
A holt idô benned most újra éled:
Hisz bármilyen vidám és könnyu vagy!
Szívembe lopod a régi képet,
Apám komoly családját felidézed!”
(William Wordsworth: Egy pillangóhoz – részlet)
Az ezerkilencszázkilencvenes esztendôben átadott épületekrôl
– a rendszerváltás szemszögébôl vagy
mostanról – nincs mit mondani. Ezeket az épületeket
évekkel korábban tervezték, kivitelezésük
is már egy-több éve tartott. Nem a rendszerváltásról,
hanem a leváltott rendszerrôl, jobbik esetben annak végjátékáról
szólnak. A kilencvenben átadott épületek legjava
is a puha kádárizmus túlérett gyümölcse.
Az építészek hosszú megtérülési
idôkhöz szokott, az alapvetô változásokra lassan
reagáló szakemberek. Nagyon plasztikusan fogalmaz Lázár
Antal 1990. január 25-én önmagához írott
levelében: „Nem vagy versenyképes, mert túlontúl
sok kötöttség vesz körül. Igyekszel szaktársaiddal
együtt igazolni magad, nem tudod egyik percrôl a másikra
felrúgni a régi normákat. Lábad a múltban
topog, nyakad a jövôbe nyújtogatod, és hasra esel
a jelenben. Tereidet béklyózza a régi elôírás
és hivatali szemlélet, építôkockáidat
a ma kômuvese rakosgatja a vágyaid szerint, és az ismeretlen
jövônek hozol létre hajlékot, iskolát, pénztártermet.
Döntéseid csak késôbb igazolódnak, ma nagyon
könnyu melléfogni, és rossz lovat játszani. Lelkiismereti
aggályaid senkit sem érdekelnek…” (Magyar Építômuvészet,
1990/1.)
Ebben az idôben, ebben a környezetben, ebben a hangulatban fogja
magát a „szorgalmas, csökönyös, köpcös,
tehetséges Janáky István” (Gerô Balázs),
és egy tervpályázatra kultúr- és építészettörténeti
szempontból egyaránt jelentôs muvet nyújt be. A
bírálók elsô meglepetésükben elsô
díjjal jutalmazzák, majd a ház nem épül meg.
Szokványos forgatókönyv, de nem errôl akarok írni,
a zaftos történetek iránt érdeklôdôk
lapozzák fel a korabeli napi- és szakmai sajtót.
A lepkeház tagadás és igenlés, elvont és
valódi, tömör és légies. A lepkeház
filozófia és költészet. A lepkeház egyedülálló
gesztussal beemeli a légiest, a folyamatosan változót
az építészet tárgyiasult, nehézkes világába.
Janáky Istvánnak a mu minden rétegében fontos
mondanivalója van. A lepkeház mondanivalója a grottában
surusödik össze. „Ebben a torzított negyedgömb
alakú barlangfélében misztikus megvilágításban,
a falba süllyesztett üregekben kívánjuk bemutatni
a lepkék elképesztô metamorfózisát: a petébôl
hernyóvá, a hernyóból bábbá való
alakulást, majd a szárnyas imágónak a bábból
történô csodaszeru elôbukkanását”
(részlet a muleírásból). Csuang Ce szerint a születés
sem abszolút születés, s a halál is csak további
alakulások sorát nyitja meg. Csuang Ce a szabad és kötetlen
alakulásokra rengeteg példát tud mondani: elmeséli
például, hogy egyszer pillangónak álmodta magát,
majd felébredt, mint Csuang Ce, de az is lehet, hogy ô, Csuang
Ce csupán a pillangó álma.
A megrajzolt terv pontosan adja vissza a mondanivaló filozófiai
tartalmát. A tömör és az áttetszô, légies
épületrészek (automatikusan majdnem azt írtam: tömegek)
aránya dokumentálja a szerzô értékrendjét.
(1:2,6) A továbbtervezés során ez az értékrend
és következtében az arányok is átalakultak.
Az állami megrendelôvel folytatott egyeztetések után
1:1 a szomorú „eredmény”.
Az iparterves építészeten iskolázott Janáky
pontos arányérzékkel tereli oszlopok közé
a megzabolázhatatlan teret. Anyagválasztása megfelel
az épületen belül feszülô mondanivalónak:
két – ellentétet képzô – anyag használatán
alapszik. Az egyik a súlyos hatást keltô zománcos
pirogránit, amelynek elemei a Zsolnay Vilmos által felfedezett
és kidolgozott eozinmázzal vannak bevonva. A másik a
könnyed, szinte csak sejlô hálófelület. A hálót
kifeszítô szerkezet alig látható vékonyságú
acélsodronyok steril rendszere, amelyhez néhány jellegzetes
alakú faelem tartozik.
A tervbôl kiérezni: Janáky vonzódik az organikus
építészethez, Francis Lloyd Wright értelmében
organikus, számára ez tartalmi és nem formai kérdés.
Janákynak megszívlelendô mondanivalója van a kiállítás
tárgyáról is. Határozottan állítja,
hogy a bemutatkozás sikere, az élmény hosszan tartó
hatása az üzenet erôsségén múlik. „Az
igazi felfedezés egyetemes. Egyetemes és közvetlen. És
nem didaktikus” – mondja a sevillai kiállítás
mottójára hivatkozva. Ez esetben minden didaktikus, közhelyeket
alkalmazó gesztus ízléstelen, méltatlan volna.
Elveti a „színes, Magyarországra invitáló
prospektusok tukmálását, de még azt is, hogy a
hálóházban szálldosó lepkék fajtáiról
a látogatókat túlságosan fontoskodva kioktassuk”.
Janáky üzenete egyértelmu, kár, hogy a muvét
feltehetôen ismerô megrendelôk és alkotók
a késôbbi kiállítások tervezésekor
mit sem okultak belôle. (Koris János 1992-es párizsi „Hollókô-kockája”
mutat csak ebbe az irányba.)
Janáky felkészült pillangótanból is. „Lepkészek
közt élek” – írja. Gyermeke „szakértô”,
évekig járják együtt a hazai erdôket lepkék
után kutatva. A világkiállítás mondandójához
igazodva két változatot is kidolgoz: a Kárpát-medence
vagy Közép-Amerika lepkéit mutatná be. Talán
gondolt rá, hogy kor- és eszmetársa, az író
Nabokov által leírt és elnevezett Lycáeides melissa
samuélis vagy a legismertebb Nabokov-hôsrôl elnevezett
Madeleinea lolita akár ott is röpködhetett volna a hálóházban.
Az ezerkilencszázkilencvenben készült terv azt a reményt
keltette bennünk, hogy egy pillangószárny meglebbentésének
vagyunk tanúi. Vártuk a „pillangóeffektus”
beindulását. A szakma azóta sem vette észre, hogy
történt valami.
Hermann Hesse
KÉK PILLANGÓ
Egy kicsiny kék pillét
A szél a szárnyán vitt, emelt,
Ezüstszín remegése kélt,
Villant, káprázott, semmi lett.
A pillanat pillant rám megint,
Ahogy suhanva tovaevez,
A boldogság, mi búcsút int,
Villan, káprázik, semmi lesz.
(A versidézeteket Forgách András fordította – minden segítségét köszönöm! Janáky István Idôkerék c. munkáját e számunk 4. oldalán láthatják.)
Janáky István építész (1938)
Ybl-díjas (1990)
Fontosabb megvalósult épületei:
Gyôri Gázmû irodaház, 1970
Nyíregyháza, konzervgyár, 1971
SZKFI (NAKI) laboratóriumi együttes, Százhalombatta, 1972–79
IKV XIII. kerületi telepe, 1973–76
Magyar Gördülôcsapágy Mûvek budapesti irodaháza,
1980–82
Posta budaörsi telepe, 1984–89
Schaár Erzsébet kiállítóépülete
Pécsett, 1985–89
ELMÜ sportcsarnok, 1990
Ragályi Elemér lakóháza, 1992
családi lakóház, Dunakeszi, 1995
Béres család lakóháza Budapesten, 1998
Kovács Ákos lakóháza Solymáron, 1999
Jelentôsebb tervpályázatok:
Paskál fürdô (megvétel), 1967
Bécs, ENSZ-székház (nemzetközi), 1969
Nyírbátor, városközpont (IV. díj), 1980
Sevillai EXPO magyar pavilonja (I. díj), 1990
Martinovics hegyi kilátó (I. díj), 1992
EXPO-ELTE gyalogos tengely (I. díj), 1993
EXPO ’96 vízi létesítmények. (I . díj
), 1994
Fôvárosi Levéltár (kiemelt megvétel), 1998
|
|
|
|