Vence

Ruskin és Morris óta a modern kor tudatában hozzávetõleg mindig jelen volt, hogy az építészet valami alapvetõ módon a kézmûvességhez tartozik. Hogy, ebben benne foglaltatnak egy "spontán", tervrajz nélkül készülõ ház lehetõségei is, arról ugyan minden építész tud, de ellenérzéseik a "rajzfetisizmussal" szemben csak ritkán oly ,intenzívek, hogy tettekre is ösztökélnék õket. Ezúttal azonban - a Károlyi-alapítvány jóvoltából - egy ilyen épületet üdvözölhetünk: a Nagy Bálint és Rajk László által sajátkezüleg épített vence-i alkotóházat. Pontosabban: egy kiinduló rajz, amit az építészek magukkal vittek Franciaországba, mégiscsak volt: egy , sajátos koncepciójú homlokzat, mely a Plusz Stúdió (Bachman Gábor - Rajk László) munkája, Egy ímagináriusan kettészelt sík; mintha két épület hatolna át egymáson, amelyek kapcsolatai mélységükben meghatározatlanok, A baloldali homlokzatrész a középkori Itália fekete-fehér sávos kõfalu templomait, vagy akár - Várnai Gábor ötleténél - egy építõkocka-vár falait, a jobboldali egy modern japán lakóház kubusát idézi, A bejárat az egy síkba esõ, de képzetesen kettõnek látszó térfal "találkozásánál", a "japán homlokzaton" van egy szabálytalan négyszögi kivágásban, fölötte ferde kék deszkapárkánnyal, amely mintegy félrehuzott függönyt imitál. Az "itáliai" homlokzatrészt pedig ferde vörös deszkapárkány ékesíti, akár egy félrelibbent zászló, Igen finom elgondolás, hogy e két szinvalõr teremti meg a mélységi tagolódás illúzióját: a kék, az alatta levõ sötét bejárati fülkével optikailag hátrafalja, a vörös pedig elõrehúzza saját homlokzatrészét, a színperspektiva törvényeinek megfelelõen. Nem megtervezett, hanem spontánul kialakult, de szintén figyelemre méltó a ház 'hátsó (keleti) oromfala is, egy homlokzatra kivitt, megmutatott ácsszerkezet jóvoltából az ide készített körablak sajátos ünnepi, templomi külsõt kölcsönöz e nézetbõl is az épületnek, s ezt a hatást egy véletlenül talált, ide illesztett színes üvegbetétes ablak is erõsíti (további asszociatív játékot jelentenek az üveg "piros-fehér-zöld" szenei). Az invenció azonban ez után törést szenved; a ház másik két homlokzata jelentéktelen, A "japán" oromfal felmagasodásának expresszív részletét, s talán a kéménykiképzést lehet csupán kiemelni, A probléma azonban alapvetõbb, mivelhogy magával a térformával kapcsolatos.E térforma triviálisan egyszerû. lényegében egy nyeregtetõs. padlás nélküli belsõ tér galériával. Funkciójában egy mûterem és egy lakótér korrekt összekapcsolása, de megformálásában a térhatároló szerkezetek által fölvetett ideákat nem alakítja valóságos térré, azok csupán a határoló síkokhoz illesztett applikációk maradnak. Egy részletnek sikerült áttörni ezen a korlátozottságon. Ez a ház tömegén kívül esõ mesterséges kõhalom alá készített fürdõszoba, ahol a tér-forma közvetlenül utal az ember chtónikus, "földbõl való" lényével összefüggõ funkciókra. A ház belsõ terének dekórumait alapvetõen a Bauhaus-hagyomány "tiszta" szerkezeti megoldású részletei jelentik. Ez a tisztaság különben erénye az épületnek, csak az a baj, hogy nem kapcsolódik térszervezõ koncepcióhoz. (Ennek számos ígéretes lehetõsége lett volna pedig a térmotívumként kezelt kandallótól a szobabelsõben nyersen meghagyott sziklapadozatig. ) A tér nem valósítja meg azokat az ambivalenciákat, amiket a homlokzat ígért, Valószínû, hogy ebben bizonyos fokig a~ megtervezettség hiánya ütött vissza, az alapvetõ okot mégis mélyebben kell keresnünk, Egy par excellence posztmodern házat látunk. vagyis a kubista, ihletésû absztrakt térfelfogás kritikáját, (Az épület abszolut korszerûsége tehát vitathatatlan, ) A semleges, de halárazott arányokkal rendelkezõ "áramló terek" koncepcióját megint felváltani latszik a sikfelületek merõben plasztikai felfogása, mint az eklektikában. Habár ettõl is lényegesen különbözik robusztus elemeivel, amelyek tagadják, vagy ironikus hangsúllyal látják el a görög-reneszánsz ihletésû Beaux Arts építészeti hagyományt, (Mint Charles Moore Piazza d'Italiája, mint Hollein, Jencks vagy Venturi mûvei. )Az, hogy a plasztikai formának a felületen való ujrafölfedezése szükségképp hozza-e majd magával az építészeti térprobléma érzékelésének redukcióját. vagy megszûnését, e pillanatban. a posztmodem második évtizedében még aligha válaszolható meg. De a technológiai részproblémák megoldására zsugorodott magyar építészetnek mindenképpen eseménye, ha egy házzal kapcsolatban ez a kérdés egyáltalán fölvethetõ.
1984. ARTPOOL 9. április Miklóssy Endre