| Esztergom a Duna partján fekvõ, festõi szépségû
történelmi városaink egyike. Története
a római korig nyúlik vissza, Marcus Aurelius császár tábora és más telepek voltak Duna menti területein. Nem sokkal a honfoglalás után az Árpád-házi uralkodók fejedelmi, majd királyi és érseki székhellyé tették, elsõ királyunk, Szent István is a város szülötte volt. Esztergomnak két elkülönült közponja van: az egyházi jellegû várhegy és a tõle nyugatra esõ, késõbb kialakult polgári központ, a Víziváros. A mai városképen jól nyomonkövethetõ az egykori országos központi jelleg és annak elmúlása. A város képét és a táj látványát egyaránt uralja a mindenhonnan látható, a várhegyen, a nagyrészt elpusztult középkori egyházikirályi város romjai fölé klasszicista stílusban épített Bazilika, az ország - egyházi rangja és mérete szerinti - legnagyobb temploma. A duna-parti terület középkori romjain a Víziváros a barokk korban épült újjá, majd országos központ jellegét elveszítve, a múlt században egyre szerényebb, polgáribb, provinciális kisváros jelleget öltött. /Granasztói Pál/ A Széchenyi tér északkelet-délnyugat hossztengelyû, szabálytalan formájú, a Kossuth Lajos utca - Lõrinc utca keresztezõdése felõl a Polgármesteri hivatal épülete felé tölcsérszerûen bõvülõ, utcaszerû tér. A tér egyik végét lezárja a Polgármesteri hivatal árkádos, barokk épülete. A másik végén jelenleg egy négyutcás, az új híd átadása óta megnövekedett forgalmú keresztezõdés, és egy, a hetvenes években épült sikerületlen, „környezetidegen” épület áll. Ezt az egyensúlyi problémát igyekszünk helyreállítani tervünkkel. A térnek ezen a megoldatlan végén a föld színe alatt találhatóak a XI.-XII. századi románkori Szt. Lõrinc templom szentélyének alap és falmaradványai. Koncepciónk ennek a romnak a feltárására és bemutatására épül. Az ezernyolcszázas évek legvégén megkezdett ásatások megállapították a templom eredeti padlószintjét. Az ásatás munkaszintjére a tér új szerkezetét, burkolatait és berendezését is meghatározó, enyhe ívre szerkesztett, kényelmes rámpával jutunk le. Az egy szinttel mélyebben, a környezõ házak pince padlószintjével közel azonos szinten feltárt romkert lehetõvé teszi, hogy a nagyforgalmú somópont alatt kialakított aluljárón keresztül átvezessük a gyalogos forgalmat a térrõl /vagyis a régi piacutcából/ a jelenlegi piac utcája felé. Az aluljáró közepét a fent kialakítandó körforgalomnak megfelelõen nyitjuk meg. A megnyitás mérete és helye az ugyancsak középkori eredetû északi kapu romjai felett van, lehetõvé téve annak bemutatását is. Az ásatások újbóli feltárása elengedhetetlen ahhoz, hogy a rom bemutatása és kommunikálása a látogatókkal, járókelõkkel optimális legyen. A maradványok romként való konzerválása nagyon költséges és a fennmaradás szempontjából kevéssé hatékony módszer. Javasoljuk a falmaradványok visszabontását az eredeti rétegekig. Az így kapott falszint tetejére - az eredeti falak lélegzését biztosító módon - 30x30 cm keresztmetszetû, a falak teljes szélességében átmenõ, fehér, kemény mészkõbõl fûrészelt, hálósan rakott falat készítünk. Ezek magasságát a romok állapota, a megfelelõ vastagságú védelem biztosítása és esztétikai szempontok határozzák meg. A legfelsõ sor követ a jobb vízelvezetés miatt lejtõsre faragjuk. A térfalak egységes kezelése, a homlokzatok korhû és korszerû rekonstrukciója egységes színezési terv készítése után valósítható meg. Az így létrejött - a harmadik évezred eleji térrekonstrukciót is beleértve - ezer évet átfogó építészeti bemutató újabb kínálat a városba látogató túristák számára. A tervezés során létrehozott, horizontálisan és vertikálisan is minden keresztmetszetében változó, ingergazdag térsor alkalmas a kiírás által megfogalmazott igények /alkalmi vásárok, utcabál, utcazenészek, kis múzeumok, galériák, üzletek, kávézók, éttermek/ befogadására. A téren jelenlévõ állami -, önkormányzati - és magántulajdonosokat, kezelõket és bérlõket a környezet változása inspirálni fogja a szükséges funkcióváltásokra. |
 |
 |
 |